A középkori Magyarországon az esküvők jelentős társadalmi események voltak, amelyeket különböző hagyományok és szokások kísértek. Bár az esküvői szokások részletei eltérhettek a különböző régiókban és társadalmi osztályok között, néhány általános gyakorlatot és hagyományt azonosíthatunk.
Jegyesség és házassági szerződés: Az esküvők előtt a házasságokat általában előre megtervezték és a családok közötti egyezségek alapján jött létre. A jegyespároknak hivatalosan be kellett jelenteniük eljegyzésüket, és gyakran írásos szerződést kötöttek a házasságról, amelyben meghatározták az ajándékokat, a hozományt és a vagyonmegosztást.
Esküvői szertartás: Az esküvők általában a templomban vagy a falusi kisegyházban zajlottak. A szertartás során a pár a paphoz fordult, aki megszentelte a házasságot. Az esküvői szertartás vallási elemeket tartalmazott, és különböző imádságok, énekek és áldások kísérték.
Menyasszonyi ruha: A menyasszonyok általában fehér vagy világos színű ruhában házasodtak, amely a tisztaságot és az ártatlanságot szimbolizálta. A ruhák gyakran gazdagon díszítettek voltak, és a családok anyagi erejét tükrözték. A menyasszonyi ruha hagyománya a középkori esküvőktől származik, és azóta is fennmaradt.
Nászajándékok és köszöntők: Az esküvők alkalmával a pár számos ajándékot kapott, amelyek lehetnek pénz, ékszerek, ingóságok vagy értékes tárgyak. Az ajándékozás a társadalom megbecsülésének és támogatásának kifejezése volt. Emellett a vendégek gyakran köszöntőkkel, jókívánságokkal és verssel lepték meg az ifjú párt.
Násztánc és lakodalom: Az esküvőket általában nagyszabású lakodalmak követték, ahol a pár és a vendégek együtt ünnepeltek. A násztánc fontos része volt az ünnepségnek.
